Most november végén járunk, de a pénzcsinálók már aktivizálódtak. Az elso dolog, ami így karácsony elott felbosszantott, nem más, mint egy szórólap, amit édesanyám hozott egy toketerebesi „szupermarketbol”. Kíváncsiságból átlapoztam, de már az elso oldalra pillantva elszomorodtam; „akció” – hirdetik, mégis november 1-tol december 31-ig tart a csoda (vagy amíg a készlet tart). Bizony, két hónap alatt sok „lóvét kaszálhatnak” a hülyének nézett vásárlóktól. Gondolom, a „jó nép” özönleni fog, hiszen a „boséges” és „színes” kínálatból öröm lesz válogatni, habár megjegyezném, a cég fenntartja a változtatás jogát. Jó vicc, most képzeld el a kisgyerek csalódottságát, ha a sárga csúnya csibe helyett narancssárgát talál az üzlet polcain, vagy az egérfülu elefánt helyett Dumbót. Ha a játékoknál tartunk, meg kell mondanom, ha ovis lennék, bizonyára megbolondulnék a mindössze 1199 Sk-ba kerülo babakocsikészletért, amely 3 változatban kapható. De tudom, potom 329 koronáért meglephetném a hugit/ öcsit (már ha lenne (-:) egy osember hacukájába öltöztetett plüssmackóval. Bónusz: csokoládétallérok!!! Komolyan mondom, aa „dizájncenter” egyik gyöngyszeme lehetne. De hó, ho – ho – hó, mi lehetne még a télapó puttonyában? Hát egy plüsskutyus CSOKOLÁDÉ TALLÉROKKAL!!! (Gyenge lehet a szemüvegem, mert én a kutyust jegesmacinak néztem. A hiba az ön készülékében van.)
Az egyik oldalon mit pillantottam meg? 1,5 kg-os földimogyorót a cég jelzésével ellátott !!!vödörben!!! Ha ismered a Jégkorszak mókuskáját, gondolhatod, hogy csillogott a szemem: NEKEM KELL!!! De mennyibe kerülhet? A lap tetején vörös betuk hirdetik: A legjobb árak a piacon – az ár persze nincs feltüntetve, pechem van :-(.
A szórólap oldalairól serpenyok, márkás italok mosolyognak ránk. Az italokhoz poharat adnak, tuti hogy elkapkodják, mint a cukrot. A szaloncukrokat elnézve sajnálom, hogy csupa külföldi édességet reklámoznak a hazai helyett. A Micimackós hímestojás is érdekes, biztosan húsvétkor megmaradt a tojás, nem baj, átcsomagoljuk!
Persze, karácsonykor illik a házi kedvenceinket is meglepni, ezért a kutyakajára is hópelyheket kell festeni... Csuli kutyámnak jó a maradék is. Valahányadik szomszédomék örülnek, ha konzerv jut saját asztalukra, nemhogy a kutyájuk táljába.
Igaz, én is csak bort iszom és vizet prédikálok, mert holt biztos, hogy veszek egy „olcpájz készletet” egyik szerettemnek; akciós :-).A reklámfüzet végére egy matrica van ragasztva, mely arról tájékoztat bennünket, hogy nem minden üzletükre érvényes ez az „akció”, valamint ismét fenntartják a változtatás jogát. Nem baj, így is jó sok pénzt fognak kihúzni a zsebünkbol, azt már tudjuk.
Az egyik ismeros hölgy egy kisebb üzletben dolgozik, amely egy üzlethálózat része. Gyakran beszélgetek vele azokról a trükkökrol, amelyekkel szeretnék növelni a bevételt. Egyik ilyen jól bevált „húzás” az, hogy a televízióból ismert édességeket a pénztár mellé helyezik, így az anyukák kénytelenek megvásárolni, ha nem akarják, hogy csemetéjük patáliát csapjon.
Ez a hölgy 3 gyerek édesanyja, nagyon sajnálja, hogy így kell tenniük, de ez a felso vezetés utasítása. O is át tudja érezni, milyen az, ha nem tudja kifizetni, mert vannak számlák, stb.
Ha a televíziót bekapcsolom, már meg sem lepodöm, hogy gyülekeznek a Télapók... Ugye nem ajándékot hoznak, á – á, arra buzdítanak, hogy vegyünk kólát, mobilkészüléket, cukorkát, az internet-hozzáférést is fizessük elo,... Sorolhatnám, hogy egy musor alatt mi mindent reklámoztak a Télapók, angyalok, ördögök. Azt az elvet követik, mely szerint most kell megragadni mindent, mielott más lecsapna rá. Ez sajnos az emberi kapcsolatokra is igaz, lecserélik a barátokat, szerelmeket, akár a mobiltelefont (tetszik, hogy az egyik mobilt reklámozó cég egyik hirdetésében erre játszik rá).
Sajnos napjainkban az a legfontosabb, hogy minél több kalapot, márkás kütyüt, trendi cuccot halmozzunk fel, s közben a szeretteinkre nem figyelünk. Idézek: „A fogyasztói társadalom a kellékek társadalma. Hamvas Bélánál olvashatjuk, hogy az élet energiáit lekötik az élet kellékeinek megszerzésére összpontosított energiák. Az élethez sok minden kell: étel, ital, lakás, kocsi, aztán mégjobb kocsi, mégszebb ruha. Az ember rengeteget dolgozik, hogy a sok – sok kellék birtokába kerüljön, amelyekrol azt hiszi, hogy szükségesek ahhoz, hogy o boldog legyen. Aztán mégsem boldog. Mert nem igaz, hogy ennyi kellék kell az élethez. INKÁBB ÉLNI KELL!” (Új No)
No, az piszkálja a csorömet, hogy hülyének néznek, én (mi) persze hagyom magamat átverni. Mikor pici voltam, még tudtam örülni a karácsonynak, mert anyukámnak megmondtam, hogy könyvet szeretnék a Jézuskától; és láss csodát, a fenyo alatt egy szép mesekönyvet találtam. Nem tudtam felfogni, hol hallotta Jézuska, hogy nekem mi kell? :-) Aztán kiábrándultam, tudod fáj, ha a szeretteink széthúznak. De sebaj, a múlt karácsonyon már megértettem a karácsony üzenetét: akik fontosak, azokat nemcsak ajándékokkal kell elhalmoznunk, hanem szeretettel is. A múlt karácsonyon sírtam, mert akit nagyon szeretek, messze volt tolem, de nem baj, az év 362 napján számíthatok rá, velem van. A szeretetét egész viselkedésével kimutatja, és nemcsak karácsonykor. És ez a legfontosabb, a közös élmények, melyeket együtt töltünk, mert „az ido az, amit igazán adhatunk a másiknak”. Boldog karácsonyt kívánok Kedves Olvasó Neked, Nekünk és a kukázó koldusnak is!